ÉLETMÓD
Gyermekkori ADHD
– betegtájékoztató
A figyelemhiányos hiperaktivitási zavarnak (ADHD, attention deficit hyperactivity disorder) a gyermekeket és a felnőtteket is érinti és különböző mértékű, súlyosságú lehet. Inkább állapot, semmit betegség. Tünetei az életkor előrehaladtával enyhülnek, de az is előfordul, hogy a tünetek felnőttkorban is fennmaradnak. Legjellemzőbb vonása a figyelemzavar és a hiperaktivitás (vagyis a motoros nyugtalanság) mellett az impulzivitás, a viselkedéskontroll zavara.
Az első tünetek általában kisgyermekkorban kezdődnek, de iskoláskorban okoznak igazi problémát. Az iskoláskorú gyermekek 3-5 százaléka ismerten ADHD-s, a fiúk körében előfordulása háromszor gyakoribb, akár 10 százalékos is lehet. Egyes szakértők szerint azonban a fiúk nagyobb valószínűséggel kerülnek kivizsgálásra és kapnak diagnózist. Ez azért van, mert a lányokhoz képest gyakrabban hiperaktívak, míg az ADHD figyelmetlen típusában szenvedő lányokat sokszor csupán álmodozónak tartják, viszont egy fiút, aki állandóan megzavarja az egész közösséget, nehezebb lehet nem észrevenni. Bár az ADHD-t leggyakrabban 3-7 éves korú gyermekeknél diagnosztizálják, előfordulhat, hogy csak jóval később, esetleg csak felnőttkorban ismerik fel.
Mi okozza az ADHD-t a gyermekeknél?
A hiperaktivitás, pontosabban a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) a magasabb szintű mentális folyamatokért, az úgynevezett végrehajtó funkciókért (tervezés, cselekvésgátlás, végrehajtás, ellenőrzés, és rugalmas alkalmazkodás) felelős agyi területek eltérő működésére visszavezethető, neurológiai jellegű tünetegyüttes.
Bár az ADHD-nak nincs ismert fő oka, feltételezhetően több különböző tényező növeli a gyermeknél az ADHD kialakulásának kockázatát. Ezek a tényezők a következők lehetnek:
Genetikai okok: megfigyelhető e viselkedés családi halmozódása, a gyermek tehát nagyobb valószínűséggel lehet ADHD-s, ha van egy másik közvetlen családtagja (édesanyja, édesapja, vagy testvére) is ADHD-s.
Szülés előtti és alatti problémák: az anya várandósság alatti alkoholfogyasztása és dohányzása növelheti annak kockázatát, hogy gyermekénél ADHD alakul ki. A nagyon alacsony születési súly és a baba agyának nehéz szülés miatti oxigénhiánya is növeli az ADHD kialakulásának kockázatát. De a legtöbb ADHD-s gyermeknél egyáltalán nincs olyan nyilvánvaló tényező, amely megmagyarázná, hogy miért van ADHD-juk.
A nevelési nehézségek, például a sok tévézés vagy számítógépezés, vagy a családi stressz nem okoznak ADHD-t, de ronthatják az ADHD-s gyermek viselkedését. Az étrend megváltoztatása bizonyos esetekben segíthet, előfordulhat ugyanis, hogy egyes gyerekekre bizonyos (elsősorban mesterséges színezéket és egyéb adalékanyagokat tartalmazó) élelmiszerek rossz hatással vannak, ilyen esetekben célszerű ezeket elhagyni. Mint minden gyermeknél, az ADHD-s gyermeknél is fontos a kiegyensúlyozott étrend, a helyes táplálkozás és rendszeres testmozgás.
Az ADHD tünetei
Az ADHD legfontosabb tünetei, hogy a gyermeknek nehézségei vannak a figyelem fenntartásával illetve a feladatra koncentrálással, viselkedésére pedig a szertelenség, a kontroll hiánya, a gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás) jellemző. Örökmozgó, akinek a teljesítményét a folytonos motoros nyugtalanság, aktivitás, tanulási és viselkedési zavarok, a szabályok elutasítása akadályozza.
Fontos kitétel, hogy a tünetek több helyzetben is, például a családban és az óvodában vagy iskolában egyaránt jelen vannak.
A figyelemhiányos hiperaktivitást többnyire csak iskoláskorban diagnosztizálják, mert ezzel a tünetegyüttessel az érintett gyermek különösen nehezen illeszkedik be az iskola rendjébe. Ugyanakkor a viselkedési zavarral foglalkozó szakemberek szerint legtöbbjüknél már kétéves korban, sőt, bizonyos jelekből már csecsemőkorban is megállapítható lenne, az átlagosnál nagyobb aktivitási szint és az óvatosság hiánya miatt. Jellemző, hogy az ADHD-s gyerekek jóval gyakrabban szenvednek balesetet a kortársaiknál!
Az ADHD három legfontosabb jellemzője a figyelmetlenség (a gyermek nehezen koncentrál), a nyugtalanság-hiperaktivitás, és az impulzivitás (a gyermek kevéssé tud uralkodni magán).
Az ADHD-nak különböző típusai vannak, attól függően, hogy a figyelmetlenség (főként tanulási nehézséget okozó koncentrációs problémák) vagy a hiperaktivitás-impulzivitás (túlzott aktivitás – csökkent koncentrálóképesség) a fő probléma illetve leggyakoribb, amikor mindkét komponens keveredik (kombinált típus).
- A figyelemhiányra utalhat, ha a gyereknek nehezére esik a koncentrálás, szétszórt, nem képes kitartóan figyelni játékára vagy feladatára. Arra sem figyel, amikor beszélnek hozzá, nem hallgatja meg vagy nem követi a kéréseket és utasításokat, figyelmetlensége miatt hibákat követ el tevékenysége közben, feledékeny, gyakran elveszíti a holmijait, és nem szívesen végez olyan dolgokat, amelyek koncentrált figyelmet, szellemi erőfeszítést igényelnek.
- A hiperaktivitás, a magasabb mozgásigénynek jele lehet, ha nehezen képes kitartóan egyhelyben ülni, fészkelődik, izeg-mozog, folyton elhagyja a helyét, sokat téblábol. Ugrál, nem arra alkalmas helyzetekben is rohangál, nem tud kitartóan önállóan és nyugodtan játszani, nehezen várja ki sorát a játékban, a beszélgetésben és a sorban állásban is. Feltűnően sokat beszél, zavar másokat.
- Az impulzivitás, a szertelenség jele, ha nem várja meg a kérdés végét és már válaszol is, félbeszakítja, aki szól hozzá, ha nehezen bírja, ha várakoznia kell, és ha mérlegelés nélkül, meggondolatlanul és azonnal azt teszi, ami eszébe jut.
Hogyan diagnosztizálják az ADHD-t?
Nagy különbség van a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban (ADHD) szenvedő gyermekek és a csak “rosszul viselkedő” gyermekek között. Az ADHD-s gyerekek kétségbeesetten szeretnének „jók” lenni, de ez sokkal nehezebben megy nekik, és előfordulhat, hogy a legjobb erőfeszítéseik és szándékaik ellenére sem képesek erre.
Ha a gyermek már legalább fél éve saját korcsoportjától elvárhatótól eltérő mértékű figyelemzavart, túlzott mozgékonyságot és impulzivitást mutat otthon és közösségben és ezek olyan fokúak, hogy problémákat okoznak a gyermek életében, felmerül az ADHD gyanúja. Nagyon fontos, hogy szakemberek (gyermekpszichiáterek, klinikai szakpszichológusok, gyógypedagógusok, illetve egyéb segítő foglalkozású szakemberek) mérjék fel a gyermek állapotát.
Elsőként komplex vizsgálatsorozattal ki kell zárniuk azokat az egyéb betegségeket (nagyothallás, epilepszia, pajzsmirigy- vagy szemészeti probléma, értelmi akadályozottság) vagy állapotokat (iskolaéretlenség, diszlexia vagy más speciális tanulási zavar, pszichés kiegyensúlyozatlanság, depresszió is), amelyeknek a hiperaktivitáshoz hasonló tünetei (figyelemzavar, motoros nyugtalanság, depresszió, szorongás, alacsony önértékelés vagy tanulási nehézség) lehetnek.
Az ADHD diagnózisa nem könnyű. Az egyéb okok kizárása után a szakorvos felmérés elvégzésével tudja majd megerősíteni a diagnózist. A vizsgálat magában foglalhat egy Önnel és gyermekével folytatott beszélgetést, valamint egy fizikális vizsgálatot. A szakember kérhet jelentést az iskolától, és az is előfordulhat, hogy meg akarja figyelni gyermekét bizonyos feladatok elvégzése közben.
Ahhoz, hogy az orvos határozottan diagnosztizálja az ADHD-t, szigorú kritériumoknak kell teljesülniük. Például a figyelmetlenség és/vagy hiperaktivitás és impulzivitás tüneteinek legalább hat hónapja jelen kell lenniük, mind otthon, mind közösségben (óvodában, iskolában). A tüneteknek problémákat is kell okozniuk gyermeke életében, valamint el kell térniük a korukban elvárhatótól.
Hogyan kezelhető az ADHD a gyermekeknél?
Az ADHD kezelésében, csakúgy, mint a diagnosztizálásában jellemzően több szakember vesz részt: gyermekpszichiáterek, klinikai szakpszichológusok, gyógypedagógusok, illetve egyéb segítő foglalkozású szakemberek, akik tapasztaltak és képzettek a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) terén. A kezelés attól függ, hogy gyermeke hány éves és állapota mennyire súlyos.
Az ADHD nem gyógyszeres kezelései
Ha gyermeke enyhe vagy közepes fokú ADHD-ban szenved, az első lépés általában a szülők képzése, hisz az ADHD-s gyermekeknek más szabályokra és útmutatásra van szükségük a szüleiktől, mint más gyermekeknek. Ennek része
– A problémás viselkedés kezelését és csökkentését szolgáló készségek elsajátítása.
– A gyermekével való kommunikáció hatékonyabb módjainak elsajátítása.
– Segítségnyújtás gyermeke érzelmeinek és viselkedésének megértéséhez.
Idősebb gyermekek esetében többnyire kognitív viselkedésterápiát alkalmaznak (CBT) a figyelem fejlesztése és a szociális készségek tréningje mellett. Ezeknek a technikáknak a célja, hogy gyermeke többet tudjon meg arról, hogy miért viselkedik és reagál úgy, ahogy. A személyre szabott, egyedi terápia során a gyermeket gyakorlatokon keresztül tanítják meg viselkedési problémái minél hatékonyabb uralására, és állapotával való lehető legjobb együttélésre.
Ha gyermekének súlyosabb ADHD-ja van, vagy ha a nem gyógyszeres kezelések nem segítettek, általában gyógyszeres kezelés javasolt.
Az ADHD kezelésére szolgáló gyógyszerek
Gyógyszeres kezelésre is sor kerülhet, de ezt minden esetben szakorvosnak kell elrendelnie alapos kivizsgálás után: a más helyzetekben szokásos stimulánsok, nyugtatók ugyanis nemcsak hatástalanok, hanem veszélyesek is lehetnek, ronthatják is a gyerek állapotát. Az ADHD kezelésére használt speciális gyógyszereket sok éve és sok gyermeknél alkalmazzák, jó hatásfokkal, biztonságosan csökkentik az ADHD tüneteit. Mint minden gyógyszernek, ezeknek a szereknek is vannak mellékhatásaik, amelyekre az orvos is fel fogja hívni a szülők figyelmét. A gyógyszereket általában nem adják 6 év alatti gyermekeknek. A gyógyszeres kezelés a gyermekkori viselkedési zavarokkal foglalkozó szakember felügyelete mellett történik. Gyakori, hogy a gyógyszeres kezelést több éven keresztül folytatják, de a tinédzserré váláskor előfordulhat, hogy az orvos azt javasolja, próbálják ki, a gyógyszeres kezelés elhagyását, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a gyógyszeres kezelésre továbbra is szükség van-e.
Ez a tájékoztató anyag kizárólag információs célokat szolgál, és nem helyettesíti az orvos szakmai tanácsait, valamint az orvosi kezelést. Egészségi állapotával vagy betegségével kapcsolatos kérdéseivel forduljon kezelőorvosához!