A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar felnőttkorban
-betegtájékoztató
A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) tünetei gyermekkorban kezdődnek, de gyakran előfordul, hogy idővel nem, vagy csak kevéssé enyhülnek, így felnőttkorban is komoly nehézségeket okoznak. Szerencsére kezelésére hatékony nem gyógyszeres és gyógyszeres terápiák egyaránt rendelkezésre állnak.
Bevezető
A figyelemhiányos és hiperaktivitás zavar (attention-deficit hyperactivity disorder, ADHD) a leggyakoribb fejlődéspszichiátriai kórkép. Jellemzője a mindennapi működést akadályozó figyelemzavar, hiperaktivitás és gyenge önkontroll (impulzivitás). A tünetek általában 12 éves kor előtt kezdődnek és az esetek kb. 50–65%-ánál egy részük felnőttkorban is fennmarad, de az élet különböző szakaszaiban eltérő formában jelenik meg.
A gyermekkori túlmozgásos, zajos hiperaktivitás például felnőttkorra jelentősen mérséklődik és átalakul: elsősorban pihenési képtelenség, túlhajszoltság, vagy túlzott beszédesség formáját ölti. A figyelemzavar viszont felnőttkorban sokkal súlyosabb működészavart és életminőség-csökkenést okozhat.
Az ADHD gyakorisága gyermekkorban 4–8%, felnőttkorban 2-3% közé tehető (Magyarországon: 1,4%). Gyermekkorban a tünetek enyhesége miatt sok esetben elmarad az állapot felismerése, így a felnőttkori ADHD-s esetek közel felét csak felnőttkorban diagnosztizálják. Míg az ADHD-t gyermekkorban sokkal (3-5x) gyakrabban diagnosztizálják fiúknál, a nemi különbség felnőttkorra csökken (férfi : nő = 3:2), 40 éves kor körül pedig kiegyenlítődik.
A felnőttkori ADHD káros következményei
Az ADHD-s felnőttek körében elsősorban a figyelmetlenség, a csökkent koncentrálóképesség okoz problémát. A rosszabb teljesítmény, a feladatok és teendők halogatása, a határidők elmulasztása, a tervezés, időbeosztás, priorizálás hiánya számos esetben az iskolai tanulmányok megszakadását, a munkahelyről történő elbocsátást eredményez. A figyelemzavar, és az impulzív, kockázatkereső viselkedés következtében gyakoribbak az érintettek által okozott közlekedési balesetek.
Az ADHD jelentősen növeli a hangulatzavarok, a szorongásos zavarok, a személyiségzavarok és tanulási zavarok kialakulásának kockázatát. Gyakoribb a családi, szociális és szakmai élettel való elégedetlenség és az életvezetési nehézség. Az ADHD-s felnőttek általános egészségi mutatói is rosszabbak, például körükben nagyobb arányú az elhízás, a magas vérnyomás és a cukorbetegség, nagyobb eséllyel szorulnak kórházi kezelésre.
Az ADHD kialakulásának okai
A legtöbb pszichiátriai zavarhoz hasonlóan az ADHD kialakulásában is egyaránt szerepet játszanak a genetikai és a környezeti tényezők. Igen erős a családi halmozódás (valaki 70-80 százalékkal nagyobb valószínűséggel lesz ADHD-s, ha elsőfokú rokona: szülei vagy testvérei is mutatják a tünetegyüttest). Genetikai kapcsolatot igazoltak az ADHD és az autizmus spektrumzavar, az antiszociális személyiségzavar és a major depresszió között. A környezeti hatások közül elsősorban az anyai dohányzás, a koraszülöttség, a kis születési súly, a baba szülés közben fellépő agyi oxigénhiánya növelheti az ADHD kialakulásának valószínűségét.
A felnőttkori ADHD diagnózisa
Az ADHD felismerése a többi között azért sem egyszerű, mert tünetei könnyen összetéveszthetők a gyakran társuló pszichiátriai zavarok hasonló tüneteivel. Számos szervi betegség (pl. endokrin zavarok, alvási apnoe), és bizonyos pszichiátriai zavarok (hangulat-, szorongásos és alvászavarok) is figyelemzavart vagy hiperaktivitást okozhatnak, ezek meglétét tehát mindenképp ki kell zárni az ADHD diagnózisának kimondása előtt.
Tovább nehezíti a kórkép azonosítását, hogy ezek a betegségek az ADHD-val együttesen is előfordulhatnak, továbbá az, hogy a gyermekkorban észlelhető tünetek egy része (elsősorban a hiperaktivitás) felnőttkorra javul(hat), sőt meg is szűnhet (de a figyelemzavar, impulzivitás sokszor tartósan megmarad).
Az ADHD diagnózisának kimondásához az szükséges, hogy a vizsgált felnőtt páciensnél legalább 5 figyelemzavar- vagy 5 hiperaktivitás/impulzivitás tünet legalább 6 hónapon keresztül az élet több területén fennálljon (és nem valamely másik betegség vagy pszichiátriai zavar okozza) – és egyértelműen befolyásolja az iskolai/munkahelyi teljesítményt vagy szociális- illetve párkapcsolati nehézségeket, életvezetési zavarokat okoz. A legtöbb tünet már 12 éves kor előtt észlelhető, bár a diagnózis- mint említettük- akkor még sok esetben elmarad. A tünetek megjelenése alapján a betegek általában figyelemhiányos, illetve hiperaktív/impulzív csoportba sorolhatóak, bár a betegek legtöbbje kombinált megjelenési típusba sorolható.
A figyelemhiány és a hiperaktivitás jellemzői
Figyelemhiány
- Gyakran néz el vagy nem vesz észre részleteket, pontatlan a munkája során
- Nehézséget jelent számára a figyelem fenntartása
- Nem figyel, amikor hozzá beszélnek, és nem teljesíti az utasításokat, nem fejezi be munkahelyi feladatait, illetve házimunkáit
- Nehézséget okoz számára feladatai megszervezése, dolgainak rendben tartása, a határidők betartása
- Nem szereti a mentális erőfeszítést igénylő feladatokat
- Gyakran veszti el fontos tárgyait (pl. kulcs, pénztárca, mobiltelefon, szemüveg)
- Könnyen terelik el figyelmét a külső ingerek vagy a saját gondolatai
- Feledékeny a mindennapi tevékenységekben
Hiperaktivitás/impulzivitás
-
- Sokat fészkelődik, dobol a lábával vagy a kezével, képtelen nyugton ülni hosszabb ideig, felugrál olyan helyzetekben, amikor ülve kellene maradnia
- Gyakran érzi feszültnek, nyugtalannak magát
- Képtelen csöndben maradni, túl sokat beszél, gyakran vág a másik szavába, gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna (pl. befejezi mások mondatát, nem várja ki a sorát a beszélgetésekben). Nehezére esik várakozni (pl. sorban álláskor, hivatalokban)
- Hajlamos félbeszakítani másokat vagy tolakodóan viselkedni (pl. félbeszakítja mások beszélgetését, vagy tevékenységét; használja mások dolgait anélkül, hogy engedélyt kérne vagy kapna rá; beletolakszik abba, amit mások csinálnak, vagy átveszi az irányítást mások tevékenysége felett).
Az ADHD kivizsgálásának menete
Az ADHD-gyanú esetén felnőttekre szabott gyorstesztek eredménye alapján dönt orvosa arról, hogy szükség van-e alapos neuropszichiátriai kivizsgálásra.
Az ADHD diagnózisának felállítása a fent említett speciális diagnosztikus kritériumok megléte alapján történik, de ezzel egyidőben szükséges az esetlegesen meglévő pszichés és testi zavarok kizárása is. A helyes diagnózis alapja a tünetek pontos feltérképezése. A klinikai tünetek felmérésekor az orvos több forrásból gyűjt információt, hogy a tünetek kezdetéről és azok alakulásáról pontos képet kaphasson. Ehhez az érintetten kívül annak házastársával/partnerével, szüleivel is elbeszélget, és a gyermekkori tüneteit iskolai bizonyítványaival, gyermekkori orvosi leleteivel is összeveti.
Felméri, hogy a tünetek mióta és milyen helyzetben jelennek meg, milyen a lefolyásuk és milyen következményekkel jártak. A beszélgetés során konkrét példák kérésével is igyekszik tisztázni, hogy a páciens mit ért a jelzett tünete alatt. Ha például a figyelemzavar vagy hiperaktivitás csak bizonyos speciális helyzetekben, vagy csak esetenként jelentkezik, akkor valószínűbb, hogy nem ADHD, hanem egyéb pszichiátriai zavar van jelen. Bárkinél előfordulhatnak ugyanis időszakosan vagy tartósan olyan tünetek, amelyek az ADHD-ra is jellemzőek: pl. koncentrálási nehézség, feledékenység, irritáltság, impulzivitás. Ezeknek számtalan oka lehet külső tényezőktől kezdve (munkahely, stressz, párkapcsolat stb.) hormonális változásokon át (pl. menopauza), korai kötődési zavarokig, illetve okozhatják más típusú mentális zavarok. Ezek az időszakos tünetek akkor jeleznek ADHD-t, ha súlyosságuk és tartós voltuk miatt funkcionális károsodást is okoznak.
A figyelemzavart vagy a végrehajtó funkciók egyéb zavarát neuropszichológiai teljesítmény tesztekkel mérik, amelyek ugyan nem specifikusak az ADHD-ra, tehát önmagukban nem diagnosztikus értékűek, de segíthetik az állapot súlyosságának felmérését.
A felnőttkori ADHD kezelése
A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) nem gyógyítható, de a rendelkezésre álló módszerekkel a tünetek enyhíthetők és a további problémák megelőzhetők. Általában a nem gyógyszeres és gyógyszeres terápiák kombinációjával érhető el a legjobb eredmény.
A nem gyógyszeres módszereket– többek között – pszichoszociális és pszichopedagógiai módszereket, egyéni vagy csoportos pszichoterápiát, neurofeedbacket és kognitív tréninget tartalmaznak. A pszichoszociális módszerek keretében a hozzátartozóknak és munkatársaknak adnak tanácsot azzal kapcsolatban, hogyan könnyítsék meg az érintettek mindennapjait, munkáját. A stressz menedzsment, illetve szociális készségfejlesztés és életvezetési tanácsadás célja a panaszokkal való megküzdést javító, egészséges életmód kialakítása (pl. rendszeres testmozgás, egészséges étrend, stresszoldás, alváshigiénié). Az egyéni és a csoportos pszichoterápia egyaránt csökkenti az ADHD tüneteit, és az esetlegesen társuló problémákat (pl. a depressziót és a szorongást). A kognitív viselkedésterápia keretében az érintettek életvezetési tanácsadásban részesülnek, megtanulják a szétszórtság elleni hatékony megküzdési lehetőségeket, az indulatok/impulzusok kezelését, és a kommunikációs készségek javításának módját.
A pszichoterápiák közül a kognitív viselkedésterápia a szervezés-tervezés és önkontroll fejlesztését, valamint a kognitív átstrukturálást segíti. A kognitív tréning során valamely számítógépes figyelem- és memóriafejlesztő programrendszer segítségével a gondolkodási (kognitív) funkciók (pl. a figyelem vagy a memória) hatékonyan fejleszthetőek.
Enyhe tünetek esetén a nem gyógyszeres terápiák akár önmagukban is elegendők lehetnek, súlyosabb esetekben, illetve a nem gyógyszeres terápiák sikertelensége esetén gyógyszeres terápiát alkalmaznak. Gyógyszeres kezelést minden esetben szakorvosnak kell elrendelnie alapos kivizsgálás után: a más helyzetekben szokásos stimulánsok, nyugtatók ugyanis nemcsak hatástalanok, hanem veszélyesek is lehetnek, ronthatják is az állapotot. Az ADHD kezelésére használt speciális gyógyszereket sok éve alkalmazzák, jó hatásfokkal, biztonságosan csökkentik az ADHD tüneteit. Mint minden gyógyszernek, ezeknek a szereknek is vannak mellékhatásaik, amelyekre az orvos is fel fogja hívni az érintettek figyelmét.
Ez a tájékoztató anyag kizárólag információs célokat szolgál, és nem helyettesíti az orvos szakmai tanácsait, valamint az orvosi kezelést. Egészségi állapotával vagy betegségével kapcsolatos kérdéseivel forduljon kezelőorvosához!